Az Alakváltó

Kaito halott volt és tudta is. Emlékezett egy történetre a fényről, amit most viszont nem látott.
- Ideges vagy, mérges és nyugtalan.
Nem volt ismerős ez a női hang, amely ezeket a szavakat mondta.
- Még csak most haltál meg. Visszaadhatom az életedet, ha te is akarod. De gyorsan dönts!
- Igen, élni szeretnék!

A hang egy halott boszorkányé volt, akinek még megvolt a képessége ahhoz, hogy visszaadja az életet Kaito-nak.
- Ha megszállom a testedet, használhatod az erőmet. Szükséged is lesz a varázslatra az alakváltó ellen.
- Téged is ő ölt meg?
- Nem! De örökre emlékezni fog rám. Képes felvenni bármilyen női alakot, ezenkívül farkas, holló, varjú és macska is tud lenni. De mindig egyedül alszik, mert álmában nem tud alakot váltani. Egyszer megküzdöttem vele, és megsebesítettem az arcát, a szépsége odalett, de az életét meghagytam.
- Miért nem ölted meg?
- Az ikertestvérem olyan, mint Ai: gonosz, gyilkos, nem riad vissza attól, hogy emberhúst egyen, és veszélyes. A fivérem nagyon szerelmes Ai-ba.
- Szóval a testvéred barátnője.
- Nem, Ai-nak van egy reménytelen szerelme. Egy démonvadász az illető, akit te is ismersz. Ő volt a párom, amikor éltem. Shiro.
- Shiro? Tudom akkor, ki vagy! Mariko... Autóbalesetben haltál meg....

A 'Red Sun' egy kedvelt diszkó volt a környéken. Keiji tudta, hogy Ai ma el fog jönni. Várt rá, figyelte a tömeget, hol bukkan fel. Keiji barátai társaságában jött el ma este szórakozni.
Ai megjelent - ám nem az igazi külsejével.
- Itt van - mondta Keiji.
- Hol? - kérdezte az egyik barátja.
- Ott.
- Biztos vagy benne?
- Akármilyen külsőt is vesz fel, megismerem.
A barátok tudták, hogy Ai sebhelye tabu téma. Keiji is rosszul érezte magát, mert a képességei nem voltak elég erősek ahhoz, hogy az ikertestvére által okozott sérülést eltüntesse.
Odament a nőhöz.
- Szia, Ai.
- Szia...
- Meglepettnek tűnsz. Tudod, hogy előlem nem tudsz elrejtőzni.
- Tudom.
Ai-nak nem igazán volt kedve táncolni Keiji-vel, ám mégsem utasította el.
Hajnal 3 körül Keiji hazavitte autóval - Ai persze nem hívta be.

Amikor elaludt, visszatért eredeti külseje. Reggel, a tükörbe nézve is ez a nem éppen kellemes látvány fogadta. Szerencséje volt, hogy alakváltó, így felvehette azt a kinézetet, ahogy a sérülése előtt kinézett.

Kaito-nak tényleg szüksége volt Mariko segítségére, így sikerült neki elrabolnia és egy titkos helyre vinnie Ai-t.
- Emlékszel rám? Megöltél.
- Mikor?! Engedj szabadon, mert megteszem mégegyszer!
- Annyi embert megöltél már, hogy nem is emlékszel minden ilyen esetre...
- Emlékszem már. Vadász vagy. Védenem kellett magamat!
- Én először mindig békés módszert próbálok alkalmazni, mert utálok ölni. Ez veled sem volt másképp.
- Ugye nem akarsz itt tartani?
- Túl kegyes lenne tőlem, ha gyorsan ölnélek meg...
Azzal Kaito kiment, és gyorsan bezárta az ajtót.

Shiro alig hitte el, amit hall. Sok furcsaságot látott már, de ez a halálból való visszatérés őt is meglepte.
- Megölt, és Mariko segítségével akarsz bosszút állni? Igen, Ai őt is meg akarta ölni.
- Mariko beszélt nekem arról, hogy Ai szerelmes beléd - mondta Kaito.
- Igen, ezért nem bánt engem, de Mariko 3 hónapja meghalt, nagyon hiányzik, és egy ilyen szörnyeteg, mint Ai, nem léphet a helyére soha.

Mariko szelleme meglátogatta Shiro-t.
- Mariko... Annnyira hiányzol... Miért nem jössz el gyakrabban?
- Vannak felsőbb lények, akik erősebbek és okosabbak, mint mi. Ők is tudják, hogy tovább kell lépned.
- Kaito visszajöhetett, akkor te miért nem?
- 2 perccel a halála után még nem volt ezek szerint túl késő, kapott mégegy esélyt, a gonosz ellen küzd. De nem mindenkinek adatik meg ez az esély még így se... De tudnod kell, hogy nem szeretném, ha magányos lennél örökre, és rossz szomorúnak látni téged.

Ai bepánikolt a bezártságtól, ráadásul Kaito fel is pofozta egyszer. Dörömbölt az ajtón, sírt, ordított. Az anyja zárta be annak idején, aki sosem szerette őt, mert egy olyan férfi nemzette, aki átverte és elhagyta, sőt, Ai arcra is az apjára hasonlított. 6 éves volt, amikor az anyja el is hagyta. Apját meg sosem ismerte. Akkor is úgy félt, amikor az anyja rázárta az ajtót.

Keiji-nek fura érzése támadt. Valami nem stimmel...

Kaito tudta, hogy nem képes kínozni bárkit is, ezért gyorsan akart végezni Ai-val. Ám megérkezett az anyja is váratlanul, akinek előzőleg telefonon mesélt a történtekről.
- Anya, miért akarod látni őt?
- Betegesnek találod ezt? A szemébe akarok nézni a fiam gyilkosának. Aztán látni akarom, hogy megölöd a rohadt alakváltót. Ismertem én is alakváltót, úgy tűnik, mindegyik rohadék!

Ai azonnal felismerte az idősödő nőt, amint beléptek.
- Megismersz, Ayumi?
- Tudod a nevemet, te ribanc?!
- Ribanc? Hát igaz is, mindig szidtál engem... Meg apámat is.
Kaito nem értette.
- Anya, ismered őt?
Ayumi bólintott, és eléggé meg volt döbbenve.
- Azt hiszem... ismerem.
- Tényleg? -lepődött meg Kaito, mire Ai sejtelmesen folytatta:
- Meséld csak el neki, hogy volt egy lányod, akit 6 éves korában elhagytál, és amíg veled volt, csak a gyűlöletet kapta tőled, mert haragudtál az apjára - most Kaito-ra nézett. - Nem tudtam ezidáig, hogy ki vagy. Nem is emlékezhetsz, 2 éves se voltál, amikor elhagyott engem.
Kaito az anyjához fordult. Szemében mély csalódottság tükröződött, remélte, hogy mindez nem igaz.
- Igaz, fiam... Ó Istenem... - kapott a fejéhez, felfogva, hogy mekkorát csökkenhetett most a fia szemében.
- Anya, nagyot csalódtam benned.
- Megtanultam, hogy mit jelent az, hogy gyűlölni - folytatta Ai. - Kaito-t mindig szeretted, vele és az új férjeddel akartál egy boldog családot, engem meg fölöslegesnek neveztél.
Ayumi nem szólt semmit, szívinfarktust kapott.

Ai nem érzett semmit, habár az anyja meghalt. Az ő szemében az nem anya, aki ok nélkül utálja a gyerekét és nem hajlandó felnevelni. Ezért bánkódás helyett elmment este a Red Sun-ba.  Keiji is ott volt.
- Képzeld, mi történt... A démonvadász Kaito a testvérem, ezért hagyott élve...
- Neked van testvéred? Az anyád elhagyott, nem?
- Igen. Kaito most még gyengébb, mint azelőtt. Az anyja halott, és én vagyok a nővére.

Shiro emlékezve Mariko szavaira, miszerint nem akarja, hogy szomorú legyen örökre, elment a Red Sun-ba. Ai észrevette.
- Miért az eredeti alakomba jöttem ma...? - mondta költői kérdés-szerűen Keiji-nek.
- Az a legszebb.
- Most mennem kell.
- Hova?
Ai elsietett, aztán Keiji is észrevette Shiro-t és megértette Ai előbbi kérdését.
- Hello, Shiro.
- Mit akarsz? - Shiro általában undokoskodással próbálta lerázni Ai-t, ha a szép szó nem ment.
- Semmi rosszat, csak idejöttem köszönni.
- Hallottam, mi történt. De azért, mert Kaito a testvéred, még nem leszünk barátok, és többek meg pláne nem. Te teljesen más vagy, mint ő. Tudod, mi lesz veled a végén?
- Hmm.... meghalok érted? - nevetett.
- Nevetsz, de sokan akarják a halálodat, mert rengeteg vér tapad a kezedhez.
Keiji odament.
- Ai, ne beszélj ezzel a seggfejjel. Egy vadásszal...
- Ne félj, Keiji, nem nyúlom le előled. Tudod, még mindig a testvéredet szeretem.
Shiro felállt, és otthagyta őket.

2-kor Keiji hazavitte Ai-t.
- Ne gondolj rá... A jó fiúk amúgyis unalmasak. Tényleg nem értem, mit látsz benne.
- Nem akarok róla beszélni.
Ai egy gyengébb pillanatában volt, és hagyta, hogy Keiji megcsókolja.
Ezúttal beengedte a lakásába, mert úgy érezte, vágyik arra, hogy megkapja azt, amit Shiro nem adna meg neki. Aznap este ágyba bújtak.
Ám nem akarta, hogy Keiji nála aludjon.
- De miért?
- Mert ha alszom... a sebhelyem... tudod... nem szeretem, ha bárki látja...
- Szép vagy mindenhogy, tudom, hogy ha alszol, hátható a seb, de tényleg nem zavar.
Végül Ai hagyta, hogy maradjon.

Keiji látta a sebet. Ai arcának jobb oldalán a szájától egy hosszú, mély vágás húzódott végig. Amikor felébredt, képességeivel eltüntette, de Keiji biztosította, hogy így is szereti.

Kaito elhagyta Tokyo-t, telefonon érintkezett viszont Shiro-val. Ai-ról is kérdezte többek között.
- Hogy van a nővérem?
- Jól, és még mindig a régi. Elveszi, amit akar, és megöli, aki az útjába kerül.

Keiji egy új fegyvert vásárolt, egy íjat.
- Ez olyan... antik.. olyan nem hétköznapi.
Megmutatta Ai-nak is.
- De jó...! Tudod használni is?
- Természetesen - felelte Keiji büszkén.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, én ha megölök valakit, imádok a szemébe nézni, és látni, ahogy kiszáll belőle az élet.

- Hallom, hogy végre összejöttél Keiji-vel - mondta Shiro Ai-nak, amikor véletlenül összefutottak az utcán. - Örülök, hogy elfelejtettél végre - egyébként Shiro szinte senkivel nem viselkedett így.
- Itt nem vagyok az övé - Ai a szívére mutatott. - Habár egy kedves szavad nincs hozzám, nem felejtettelek el.
- Azt se tudod, mi az, hogy "szeretni." Az ott amúgy nem Keiji autója?
Tényleg Keiji volt.
- Ai, gyere! - szólt ki a kocsiból mérgesen.
- Viszlát, Shiro - azzal Ai beszált a kocsiba.
- Már megint ez az ember! - mérgelődött Keiji.
- Semmi sem történt - Ai nyugodt maradt.
- Tudom, ismerem. Ez a ruha nem túl rövid?
A ruha tényleg nagyon rövid volt, de Ai nem szerette, ha eszet osztanak neki.
- Legközelebb csadort veszek fel.
- Nem azt mondtam, hogy csadort vegyél fel...

Keiji tudta, hogy amíg Shiro él, Ai szíve nem lesz az övé. Sosem szerette Shiro-t, de a testvére miatt visszafogta magát, de Mariko mostmár halott. Szégyennek tartotta, hogy Mariko, egy boszorkánycsalád tagja, egy démonvadásszal szűrte össze a levet.
Biztos akart lenni: megvette az íjat, de mérgezett nyilakkal biztos a siker. És a "problémát" még ma este óhajtotta megoldani.

Azon az estén, Shiro gyanútlan volt, Keiji elszánt, és amikor felbukkant, Shiro tudta, hogy menekülhet, ám sok esélye nincs. A világ eltűnt, csak ők ketten voltak, és életben már hamarosan csak az egyikük lesz. Egyiküket a harag, másikukat a tehetetlenség érzése fogta el, és nem vették észre, hogy egy farkas közeledik. A farkas messze vot Keiji-től, nem tudott volna ráugrani, ám ezek ketten csak akkor vették észre a farkast, amikor az egy hirtelen mozdulattal a Shiro felé száguldó mérgezett nyílvessző elé vetette magát. Ez az egész annyira gyorsan történt, ám a feszültség miatt az idő hosszabbnak tűnt. Aztán a farkas eltűnt. Helyén egy nő, kék kimonóban, arcán a Mariko kardja által ejtett sebbel.
Keiji sírva fakadt de most még Shiro is megsajnálta, ekkor értette meg, hogy ez a gyűlölettel teli alakváltó teremtmény valami megmagyarázhatatlan okból tényleg, igazán szerette őt.
- Emlékszel, amikor kérdezted, hogy tudom-e, mi lesz a sorsom, és azt feleltem, hogy meghalni érted? - ezek voltak Ai utolsó szavai a halála előtt.

Keiji megkímélte Shiro életét, mert ha megölné, Ai áldozata hiábavaló lenne. Elhagyta Tokyo-t, ám jó útra sosem tért. Úgy vélte, neki nem az az életforma való, hogy elmenjen dolgozni reggeltől estig, és mások szabályai szerint érjen. Habár ereje nem volt olyan nagy, mint Mariko-é, úgy érezte, neki más élethez van joga, mint egy egyszerű halandónak. Most megértette, mit érezhetett Shiro Mariko halálakor. Shiro nem hagyta abba a gonosz elleni küzdelmet. Keiji-t nem látta többé.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat